-TOOMMMM-harsogta önelégült vigyorral- Visszajöttek!

Majd megvárta, míg felkelltünk, és kinyitotta az ajtót, ezzel jelezve, hogy menjük be.

-Sziasztok! Én Tom Kaulitz vagyok! -nyújtott kezet felénk.

-Én meg Bill Kaulitz, de ha jól sejtem ezt is tudjátok.-majd sejtelmesen ő is kezet nyújtott.

-Én öhm ....Ő öhm én..őőő Li.én K....- kezdtünk egyszerre.

Persze a következmény várható volt. Hatalmas mosolyuk mégnagyobbra húzodott.

-Igen, jól sejtettem-kezdte Bill- ti szeretettek/szerettek minket.

-Miért vagy olyan biztos magadban?- erősödött meg egy kicsit Lilo hangja.

-Hát...-kezdett bele- hol is kezdjem- majd egy kicsit közelebb lépett Lilohoz- az arcodról eleve sugárzik a hitetlenkedés és az öröm.-majd még közelebb lépett, így márcsak fél méteres távolság volt köztük, persze a magasságuk kiemelkedő volt, míg Lilo 164 cm-er volt, addig Bil elérte lassan a 190 cm-t-a kezed remegését még innen is látom- még közelebb lépett, és a nagy és hosszú lábainak köszönhetően Lilo előtt termett és már csak centik választották el egymástól, és Lilo már érezhette a homlokán Bill finom lágy lehelletét. Majd Bill közel, nagyon közel hajolt Lilo füléhez és így suttogot: a szíved meg úgy érzem ki akar ugrani a helyéről- és ekkor már a keze Lilo szíve fölött 'tért nyugovóra'.

Következmény persze ebből is lett. Lilo, épp, hogy megtudott állni a saját lábán, mert Bill nem tévedett, minden amit elmondott lejátszódott benne. Lilon, láttam, hogy most már eléggé instabil lábakon áll ezért...

- Öhm, na jó azt hiszem mi megyünk- mentem oda az ájuslás határán lévő barátnőmhöz, kézen fogtam és az ajtó felé igyekeztem vele. De ekkor Tom egy határozott mozdulattal előttem termet és becsapta az orrom előtt az ajtót, kulcsra zárta és felemelte a magasba. Persze ugrándozni nem kezdtem el, hisz itt is méretes különbségek voltak. Mivel a 160 centi a 189 centi lényegesen különbözik.

"oké, kertitörpék és a villanyoszlopok játszmája- gondoltam."

- Te meg mit akarsz tőlem? -kérdeztem villámló szemekkel, ekkor éreztem, hogy a mellettem álló Lilo kezd visszatérni a földre, mert már nem kellett olyan erősen szorítanom a karját.

- Rosszul kérdezted!- majd odament széles vigyorral a tesvéréhez, aki már lehuppant egy kényelmes kanapén.- Ugyanis MI-majd testvérére nézett- MI mit akarunk tőletek!

-Nah jó ez nem vicces ez nem...

- Nem viccnek szántam- szólt bele Tom a mondókámban.

- Most azonnal, odaadod a kulcsot, vagy nem állok jót magamért! -és jéé visszatért a földre Lilo.

-Miért?- állt föl Bill a kanapéról, majd ugyanolyan közel férközött Lilohoz és a fülébe suttogta- Mit csinálsz? Elég nagy itt a hely- körbenézett- miénk a terep- majd egy olyan ördögi mégis angyali mosolyt küldött Lilo felé.

-Hogy te mit képzelsz, te kis felfu...

-Állj. Állj, Állj.- most már az én türelmem is elfogyott- mondjátok el, hogy miért zártatok ide be és mit akartok! És fogjátok rövidre, mert nekünk holnap dolgoznunk kell!

-Igen, igen- szólalt meg Tom- holnap lesz az a buli amit mi szervezünk.

Ezen a mondaton, még a szám is nyitva maradt, persze ezt Tom kihasználta, és odajött közelhajolt, és finoman az ajkamhoz ért és összecsukta.

"-nah pff, látszik, hogy testvérek"- forgattam a szemeim majd egy lépést hátráltam, Lilo is ugyanerre gondolhatott, mert hasonlóan cselekedett.

- Szóval- folytatta Bill- a holnapi bulin ti dolgozni fogtok mint...

- mint felszólgálók- vágtam bele a mondatába nagy vigyorral, hisz azt hittem, hogy takarítót akar mondani. De a mosolya még mindig nem hervadt le.

-Igen, mint a mi külön felszogálóink- közölte a szokásos vigyorgásával.

Persze mi értetlenül néztünk rájuk, és már kezdett idegesíteni, hogy azt a tipikus vigyorgást nem lehet lelohasztani az acukról.(bár tény és való, ennivalóak voltk ilyenkor). Kezdett lassan derengedni, hogy miről beszélnek...de nem az nem lehet...

-Ti most arra céloztok, hogy a ti kívánságaitokra fütyülni fogunk?- kérdezte Lilo, megelőzve engem, (hát igen, egyszerre forog az agyunk).

-Igen- kiálltották egyszerre, majd Bill egy kis tapsikolárt is intézett hozzá.

-Már bocs- most rajtam volt a sor, odamentem Tomhoz, ahogy ö az előbb, megfogtam a nevetéstől rázkodó száját és megállítottam, majd lassan a füléhez hajoltam:

- és ez hova van leírva?-kérdeztem önelégülten.

Majd erre mindkettő gondolkozásba esett.

-Ez igaz sehova- mondta Tom- de...

-Hééé-vágtam bele- innentől kezdve nem érdkel a hülye kis mondani valótok minket- majd megindultam az ajtó fele.

- DE- folytatta Tom- mivel a kis akciód amit az ÉN szobámba hajottál végre, és itt célzok az alatt, hogy elloptad a macskám-megállt és megvárta, míg szembefordulok vele- tartozol nekem legalább ennyivel, és örülj, hogy nem kérek többet.- majd kacsintott.

-Ezt nem tudod bebizonyítani- morogtam rá- Lilo gyere, rosszul vagyok már ezektől!!

De ő nem jött, mert már rájött valamire amire én még nem. Majd a fejét csóválta.

- Oké tőlem itt maradhatsz, én megyek!- majd megindultam.

- Héé ácsi-ácsi- fogta meg a karom- süket vagy?-kérdezte szokásos vigyorgó arcával.

- Nem, nem vagyok süket- emeltem fel a hangom, ránéztem Lilora aki eléggé erősen nemet intett, gondolom kussoljak, de annyira felidegesített ez az egész szituáció, hogy mondani kezdtem- Ugyan kedves Tom, ezt nem tudnád bebizonyítani, hogy elvittem a macskát, sőt nekem lenne jogom Téged fenyegetni az állatkínzásért-itt rápillantottam Lilora aki egyre hevesebben nemet intett- És igenis elvittem, de Lilo rábeszélt, hogy hozzuk vissza, mert ezzel kitudnátok minket rugatni, ezért visszahoztuk, és max annyi bizonyítékotok van rá, hogy láttatok kiesni minket a szekrényből, de mivel nincs itt kamera...

De ekkor, olyan hangos nevetésben tört ki Tom, hogy még a másik szobába is lehetett hallani. És ekkor vettem észre, hogy az egyik kezében egy magnókazetta felvevő és lejátszó egyben. Benyomta a play- gombot, majd szépen visszahallatatta velem amint az imént elmondtam. Én csak néztem, és legelőször azon futott át az agyam, hogy Lilo miért nem szólt.??

- Ez nem elég bizonyíték neked cicám?-majd odajött hozzám és csillogó szemmel magához húzott.

-Nem vagyok a cicád!-majd levakartam magamról a kezét.

- Dehogyisnem holnap egész nap igen, szóval reggelire ezt meg ezt kérek...-és sorolta és sorolta.

Én csak áltam bambán és még mindig ott furakodott a fejemben a kérdés hogy Lilo, miért nem szólt.

-jah- folytatta Tom- mivel ilyen kis vadmacska nyelven beszéltél velem, holnap bemutatod azt is, hogy, hogy táncol egy ilyen kis vadmacska rajtam.

Én álltam és vártam...álltam és vártam.......

MI FOLYIK ITT?