-Te Kata ezt most tényleg komolyan gondolta?-súgta Lili mikor 22:50-kor a 483 szoba ajtaját nyitottam.
-Alap-kiváncsi vagyol nagyon- súgtam vissza.
Majd belépetünk a szobába. Mindenhol hevert valami, az ágyon a földön, a kanapén és még a tv tetején is.
-Nah ezért érdemes volt kitakírítanom!-kezdtem el puffogni.
És csak arra lettem figyelmes, hogy Lili a kezemben lévő dobozt bedobta az ágy alá engem meg betudszkolt a szekrénybe, persze ő is jött. És miért? A folyosón lépteket hallott, ami egyre közeledett végül...
-Nah itt van- mondta egy mély hang- az ágy aladt nem találta meg a kiscsaj, pedig azt hittem, hogy esze is van annak a kis takarítónak, mit ne mondjak jól nézett ki szívesen...
Erre csöndben maradtak mert olyan ideges lettem hogy elkezdtem kaparni a szekrény ajtót, erre Lili gyors mebökött és észbekaptam.
-Ez mivolt?-kérdezte egy kicsit magasabb hangú fiú.
-Nemtom, biztos a macska!-erre kifújtam a szúszt.
-Amúgy meg a takarítókról ne is beszéljünk, direkt mondtam, hogy a fürdöszobában rend legyen, erre...
És erre Lili kezdte el kaparni a szekrényt, és halkan a fülembe súgta "kis rohadék, egy órán keresztül sikáltam a kádat".Persze a szobában megint csend lett.Látni nem láttunk semmit, csak arra lettünk figyelmesek, hogy suttogott vmit a két illető és kimentek a szobából.Én aligcsapodótt be az ajtó már elkezdtem:
-"azt hittem,hogy esze is van annak a takarítónak"fúú bazdmeg csak lássam mag úgy megetetem vele a mocskát!!fúú a köcsög szemét- dünnyögtem ezerrel, mikor Liire néztem és az meg remegett mint a nyárfalevél.
-mivan mi a baj?-kérdeztem.
-vmien kéz megfogta a lábam!-körübelöl egércincogáshoz hasonlított a hangja-ott a szellőlő nyíásból-majd arra fele mutatott.
Én meg csak egy suhanást láttam, nem tudtam mire vélni, de a szívem már a torkomban dobogott.Mikor...
-áááááááááááá-megin megfogta-majd kirontott és egy nagy csattanást hallottam.
Nekem a fejem tele volt ruhákkal alig bírtam leszedni magamról közben pedig mondtam"Tudtam én, hogy nem stimmel itt valami" Majd kiléptem a szekrényből és megszólaln is alig bírtam...
-Úgy látom nem is ok nélkül...- dadogtam.
