12 évvel korábban.
16 évesek voltunk. Mégis a 16 évesek mit csinálnak. . .
Persze, álmodoznak. De mi nem is akárhogy. Lilivel éjjel nappal azon gondolkoztunk, hogy kerülhetnénk ki Németországba, hogyan lehetnénk sztárok...meg hasonlók.
Igaz, velünk különképpen Lilivel a véletlent is kizárva éredekes dolgok történtek.Persze lehet hinni, hogy megbolondultunk, de nem.Természetfelettien furcsa dolgok. Mintha mindin pontosan meg lett volna írva körülöttünk.Hogy mikor kivel, mit csinálunk stb.
Én, persze ezeket nem vettem komolyan, mert nem igazán hiszek benne. Lili, néha elbizonytalanodot néha felerősödött benne, hogy van aki vigyáz ránk. NEm lehet tudni.
Szóval szó szót követve, éltük az átlagos 16 évesek életét. Igaz mi nem igazán voltunk átlagosak. Legjobb barátnők voltunk mindig is, igaz volt, hogy veszekedtünk, de pár nap hét esetleg hónap alatt minden újra felhőtlen volt. Kiálltunk egymásért jóban-rosszban.
Talán még azt érdemes tudni, hogy két külön világban éltünk, míg ő szerelmet keresett én szerelmet taszítottam el magamtól, egy nagy csalódás következtében.
Ennyit érdemes tudni rólunk.
Megint a szokásos délutánunkat töltöttük, miközben azon agyaltunk, hogy hol töltük a 17 születésnapunkat.
A sulival sehogy se álltunk, utáltuk az egészet, az osztályt, a tanárokat, a termeket az egész környezetet sőt még a takarítókat is. Az utolsóval volt egy kellemes incidense Lilinek. Mert kitalálta hogy csórjuk el az egésztakarító szettét és dobjuk ki a kukába. Hát az igazgatónál végezte, én pedig kárörvendve röhögtem. A suliól ennyit. Mindeketten ott akartuk hagyni.
-És muszáj elmenned?-kérdeztem két korty kakaó között Lilit.
-Nem muszáj akarok-mondta-Most figyelj kibírod nélkülem a nyarat, előtte bulizunk egyett a szülinapunk alkalmából...
-nah meg bucsú buli-vigyorogtam-de hozzál nekem ám valamit!
-dehogy hozok!veszel majd magadnak!
-ezt hogy érted?
-jössze velem!
/És lényegében ekkor dőlt el minden . . . . .
